Szép estét

2011 augusztus 21. | Szerző: Napsugár33 |

 Wass Albert: Álomtündérhez 

Add a kezed, úgy halkan, csendesen. 
Te nem lettél még hozzám hűtelen. 
Mikor mindenki csalfán elhagyott, 
Gyújtottál bennem reménycsillagot. 
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta 
Te elvittél az álmodó avarra. 
S te mutattál mindent, ami ott terem 
A bűvös, varázsos álom-réteken. 
Ha megtépett az élet rózsabokra, 
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba. 
Ha vérző szív volt mellemen az érem, 
S töviskoszorú messiási bérem, 
Te glóriává változtattad azt, 
Virágot hintettél rám és tavaszt. 
Ha voltam bűnös, lázadó Kain, 
Vittél az eszme-Krisztus után, 
S hogy az igazság sugározzon rám, 
Vezettél fönt a néma Golgotán. 
Ha rám viharzott lent az ember átka, 
Vittél a béke messze csillagára. 
Féltem. . . kezed kezembe tévedett. 
Óh, örökre áldott legyen neved!